Lukasenka: Fehéroroszország bármi áron teljesíteni fogja oroszországi kötelezettségeit

Aljakszandr Lukasenka fehérorosz elnök idén már negyedszer utazik Oroszországba, hogy tiszteletét tegye Vlagyimir Putyin orosz elnöknél. A szolidaritásszínház újabb fejezete ugyan senkit sem hozott lázba, mégis sokatmondó.

 A sokszor „Európa utolsó diktátoraként” emlegetett Lukasenka 1994 óta vezeti Fehéroroszországot, és bár voltak kisebb-nagyobb válságok a 27 év alatt, valahogy mindig kikecmergett a bajból. A most már hatodik ciklusát taposó vezető múlt évben kellett szembesüljön azzal, hogy az ellenzék komoly erőket tud mozgósítani, hiszen milliók mentek az utcára az elcsalt választás után, és az embereket még az sem tántorította vissza, hogy a hatóságok többször is vérbe fojtottak egy-egy demonstrációt.

Az azóta eltelt csaknem egy évben sem sikerült az ellenzéket felszámolni, és Lukasenka tagadja a választásokkal kapcsolatos csalásokat, és tárgyalni sem hajlandó a lemondásról és/vagy az új választások megtartásáról.

Így viszont az a helyzet, hogy egy országon belül van egy népszerűtlen vezető, illetve több millió ellenzéki szavazó, akik farkasszemet néznek egymással. Közben pedig az ország lejtmenetben van.

Minszk jelenlegi urának a diplomáciai mozgástere is szinte a nullához közelít, hiszen a tüntetések embertelen felszámolásáig az Európai Unió legalább szóba állt az autokrata vezetővel, azonban ez gyökeresen megváltozott a szétvert tömegek láttán. Az EU bekeményített, szankciókat vezetett be.

Ez mintha nem is lett volna elég Lukasenkának, idén májusban a Ryanair eltérítésével és Raman Prataszevics ellenzéki újságíró letartóztatásával végképp belelökte az országot egy hidegháborús helyzetbe.

Június végén a minszki külügyminisztérium bejelentette, hogy Fehéroroszország felfüggesztette részvételét az EU keleti partnerségi programjában, és megkezdi a menedékkérők visszafogadásáról szóló egyezmény szüneteltetésére vonatkozó eljárást is, válaszlépésként az EU szankciókra. Brüsszel nem fog meghátrálni, példát akar ezzel mutatni. Az ügyben teljes az egyetértés a tagállamok vezetői között, így nemhogy enyhülni fognak a korlátozások, de várhatóan további kellemetlen retorziókat jelentenek be legkésőbb az ősz folyamán. Arról pedig nem is beszélve, ha Lukasenka közben valamivel megint sokkolja a Nyugatot, újabb kemény lépéseket fog kikényszeríteni .

Az amúgy sem erős fehérorosz gazdaság mélyponton van, és az ellenzéki megmozdulások tovább gyengítették a teljesítményt, amihez még jött egy külügyi és külgazdasági elszigeteltség.

Egy ország kivételével minden szomszédjával konfrontációban találta magát, északról, nyugatról és délről is.

Lukasenka ilyen helyzetben egyetlen dolgot tehet: keletnek fordul teljes mellszélességgel, és elmegy Oroszországba.

És valóban elmegy, sokszor. Szerdán újabb látogatáson volt, most éppen Szentpéterváron találkozott Vlagyimir Putyin orosz elnökkel. Az előzőekben volt már látványos összeborulás hószánozás, síelés és jachtozás közben is, most egy hagyományosnak mondható hivatalos megbeszélést folytattak egymással. A jól megszokott forgatókönyv szerint zajlott minden. Putyin dicsérte a két ország közötti partnerséget, Fehéroroszországot Oroszország “nagy és megbízható gazdasági partnerének” nevezte, és hangsúlyozta, hogy a Moszkva és Minszk közötti kereskedelem a nyugati szankciók ellenére virágzik.

Fehérorosz részről értelemszerűen nem maradhatott ki a Nyugat pocskondiázása, majd Lukasenka kihangsúlyozta, hogy

Minszk “bármi áron” teljesíteni fogja gazdasági kötelezettségeit Oroszországgal szemben.

Ugyanakkor nem ennyire fekete-fehér a történet. Hogy milyen bonyolult is a viszony Putyin és Lukasenka között, az a háttérben zajló folyamatok mutatják meg.

Bár Putyin állítólag beleegyezett, hogy 2022-ben 2021-es árakon, indexálás nélkül ad el földgázt Fehéroroszországnak, az orosz energiacégek úgy döntöttek, hogy a nemzetközi szankciók miatt leállítják a fehéroroszországi Naftan olajfinomítóba történő szállítást.

A TASZSZ hírügynökség június 24-én jelentette, hogy az orosz olajipari óriáscégek, a Rosznyeft és a Szurgutneftgaz nem foglaltak le semmilyen csővezeték-mennyiséget a szankciók alatt álló állami tulajdonú Naftan finomítóba történő olajszállításra 2021 harmadik negyedévére.

Az orosz olajipari nagyvállalatok azonban továbbra is ellátják Fehéroroszország második legnagyobb finomítóját, a Mozurt, amely nem áll szankciók alatt, és nem mellesleg, részben az orosz Szlavneft energiaipari óriáscég tulajdonában van.

Oroszország támogatása Fehéroroszországnak a nyugati szankciókkal szemben a jelek szerint csak eddig tart.

De vajon visszafelé mi a helyzet?

Lukasenka bár teljes mértékben behódol politikailag és gazdaságilag, ugyanakkor a fehérorosz elnök azon mesterkedik, hogy ha Putyin szimplán racionális indokok miatt le akarná cserélni egy másik Moszkva-barát vezetőre, azt minél később tudja megtenni.

Ezen a héten a korábbi fehérorosz elnökjelöltet, Viktar Babarikát börtönbe szállították, alig néhány nappal azután, hogy korrupciós vádak alapján 14 év szabadságvesztésre ítélték. Ez pedig azért érdekes, mert számos elemző szerint ő lenne Putyin legújabb kiszemeltje.

Babarikát tavaly nyáron tartóztatták le, amikor megpróbált jelöltként regisztráltatni magát a 2020 augusztusi fehérorosz elnökválasztásra.

Azzal, hogy Babarikát néhány nappal a Putyinnal való szentpétervári találkozója előtt büntetőtelepre küldte, Lukasenka nyilvánvalóan azt az üzenetet küldte a Kreml vezetőjének, hogy hűséges, de vannak feltételei.

Ez nem azt jelenti, hogy Lukasenkának bármi esélye is lenne, hogy kiszabaduljon az orosz medve végzetes öleléséből.

Ez egy macska-egér harc.

Putyin megpróbálja kihasználni Lukasenka sebezhetőségét és növekvő elszigeteltségét annak érdekében, hogy maximalizálja Oroszország politikai, gazdasági és katonai befolyását Fehéroroszországban. Lukasenka pedig túlél.

EU vs Oroszország: a kémek már a spájzban vannak